Heey :)

Sziasztok!
Mint ígértem itt is fogom jelezni, hogyha új rész kerül fel a Secret in the Spotlight-ra! Nos, íme az első ilyen bejegyzés! Felkerült a prológus, ami ugyan nem sok mindent árul el, de még így is eleget :) ;)
IDE kattintva megtekinthetitek az említett prológust :)
Kellemes szórakozást és jó olvasást!
Amennyiben ellátogatsz az oldalra, kérlek valamilyen formában jelezd, hogy betekintettél. :)
Köszönöm!
xoxo Lora D.

Bye-bye!

Sziasztok kedves olvasók!

Igazából nem is tudom, hogy hol kellene ezt kezdenem, mert ez az első olyan blogom, amit befejeztem. Talán kezdeném azzal, hogy köszönöm szépen azt a rengeteg támogatást, amit tőletek kaptam! A sok cserét, a díjakat, a feliratkozásokat, a pipákat, a hozzászólásokat; mindent! 

Tudom, hogy az utóbbi időben nem tartottam magam a kiírt dolgokhoz, időpontokhoz, de remélem, hogy ennek ellenére ezt a kis szösszenetet végig olvassátok... :)

Az elmúlt hat hónapban úgy érzem, hogy egész nagy jellemfejlődésen mentem keresztül, ami az írásomon is meglátszik--amit leginkább a következő blogban fogtok majd látni :). 

Hat hónap, nyolc feliratkozó, 4206 oldalmegjelenítés, 46 közzétett megjegyzés és 27 bejegyzés... 

Először is szeretném megköszönni a nyolc feliratkozónak, hogy teljesítették a legnagyobb vágyamat. Név szerint: Turánszki Nikoletta, Petra Baráth, Bates Spohie, Jasmine Young, Jessi Tomlinson, Vanda LoveYa, Reni:) és Aubrey Wood. 

Köszönöm szépen a leglelkesebb olvasómnak és kommentelőmnek Jessi Tomlinson-nak a kitartó hozzászólásokat és támogatásokat, amiket azzal a néhány sorral okozott! Ezen kívül köszönöm még annak a pár embernek, akik vették a fáradságot és írtak néhány kedves szót a fejezetek végén! :) <3

Nos, nem is tudom! Nem készültem valami nagy záróbeszéddel, sőt azt a néhány gondolatot se igazán tudom értelmesen leírni, amik a fejemben kavarognak! 

Szóval, köszönöm, hogy az elmúlt fél évben mellettem voltatok, és naponta, hetente látogattátok a blogot! Tudom, hogy nincs 120millió feliratkozóm, de számomra az a 8 az igenis fontos, nekem TI vagytok a legjobbak!!! Köszönök mindent és remélem, hogy a másik blogot is nyomon fogjátok követni! 

Sziasztok Drágáim! <3

xoxo Lora D.

Epilógus

2015. október

Fáradtan dőltem hátra a kanapén, majd felhúztam a lábaimat és megtámasztottam a térdeimen a fejemet. Mosollyal az arcomon néztem az udvar irányába, ahol Louis, Lina és a kis Daniel játszott. Számomra még mindig hihetetlen, hogy ők hárman a családomhoz tartoznak. Néhány éve még teljes szívemből gyűlöltem Louis-t, mára pedig a férjem és két csodálatos gyermekem született tőle.
 - Kincsem, minden rendben? - ült le mellém anya, majd megsimogatta a hátamat.
 - Persze! - mosolyogtam rá. - Csak gondolkoztam... Sűrű volt ez a néhány év!
 - Az biztos. - bólogatott egyetértően.
Az elmúlt két évben fenekestül felfordult az életünk az esküvő után. A kis Daniel születése pedig a második legboldogabb pillanat volt az életünkben. A fiúk és a lányok is mindenben mellettünk álltak, úgy ahogy a Directionerek is. Természetesen akadtak rosszmájú fanok is, de már megedződtem annyira, hogy nem veszem komolyan az ilyeneket.
Harry az évek folyamán sem változott meg, ugyanolyan nőcsábász, mint volt. De bármit kérhettem tőle, mindig jött és a keresztgyerekeit sajátjaiként szereti.
Niall szintén a szinglik táborát erősíti, de ő már ráállt az igazi keresésére. A napokban ismert meg egy nagyon kedves lányt, hát drukkolok nekik.
Liam és Sophia útjai sajnos az évek alatt elváltak, de mai napig barátok.
Daniel még mindig a legjobb barátnőm, de a megfeszített munkatempó miatt egyre ritkábban látjuk egymást, ami nagyon fáj, de elfogadom. Már nem vagyunk gyerekek, akik minden pillanatban együtt vannak.
Lina az évek folyamán kész kis hercegnővé fejlődött. Külsőre egyre jobban hasonlít rám, de a belső tulajdonságait tekintve le se tagadhatja, hogy Louis az apukája.
Daniel a világ legtündéribb kisfiúja. Nagyon nyugodt és csendes baba volt, amin mindenki meglepődött, ugyanis egyikünk se az a nyugodt típus. De ez mára már meg sem látszik, ugyanolyan eleven és rosszcsont, mint az apukája. Külsőre és belsőre is tiszta Boo Bear.
Louis-t szándékosan hagytam utoljára. Nélküle elképzelhetetlen lenne az élet. Folyamatosan poénkodik, és rosszabb, mint a két kisgyerek együttvéve. De én így szeretem őt, ő a tökéletes társ a számomra...
 - Na irány kezet mosni! - csukta be maga után Tommo az ajtót, majd elküldte a gyerekeket a fürdőbe.
 - Ez gyors volt. - nevettem fel mikor mögém lépett és egy puszit nyomott az arcomra. - Öregszel életem!
 - Én nem. - emelte fel védekezően a kezeit. - Csak anyával is kell játszani! - suttogta a fülembe, mire éreztem, ahogy az arcom paradicsom színűre változik. - Gyere! - fogta meg a kezem, majd elkezdett húzni a hátsóajtó felé.
- Hova megyünk? - kérdeztem nevetve.
- Szerinted? - emelte rám égszínkék szemeit.
Nevetve álltam meg mellette, miközben felnéztem a hatalmas fára. A fán még mindig ott állt a faház, amit gyerekkorunkban építettünk.
Louis illedelmesen maga elé engedett, majd felmásztam a létrán és kinyitottam az ajtót. Mikor felértünk álmélkodva néztem körbe, ugyanis a hely nem úgy nézett ki, mint amit évekkel ezelőtt használtak. A kanapén szív alakú párnák voltak felsorakoztatva, a földön pedig pléd volt leterítve. Az asztalon több száz szálas rózsacsokor állt, mellette pedig kis tálban eper, tejszínhab, csoki illetve bor és pezsgő.
Mosolyogva néztem fel Louis-ra, aki a derekamat átölelve állt és kíváncsian várta a reakciómat.
 - Tetszik? - kérdezte egy csibészes mosoly kíséretében.
 - Igen! - motyogtam, miközben egy puszit nyomtam az ajkaira. - De miért? - kérdeztem, ugyanis hiába kutattam az emlékeim között, de egy jeles nap sem jutott az eszembe.
 - Ma pontosan öt éve, hogy közelebb kerültünk egymáshoz! - mondta, miközben minden egyes szó után megpuszilta a nyakamat, kezeivel pedig a pólómat tűrte feljebb.
 - De mi lesz a kicsikkel? - tettem a mellkasára a kezeimet.
 - Anyáék vigyáznak rájuk.... - suttogta a nyakamba.
 - De mi van, ha meghallanak minket? - kérdeztem, mire rám emelte vágytól elsötétült szemeit.
 - Nem fog senki se meghallani minket! Ne aggódj, ne gondolkozz, csak élvezz! - mondta, majd fenekem alá nyúlt és felemelt, én pedig a dereka köré fontam a lábaimat. - Szeretlek! - suttogta, majd ledöntött a kanapéra.
 - Szeretlek! - suttogtam, majd a pólójánál fogva közelebb húztam magamhoz.
Nos, ez lenne a mi történetünk. Ez lenne az a tökéletes hiba, amit 2010 októberében elkövettem!



     

Happy Birthday!

Ezúton szeretnék mindenkinek nagyon boldog és békés karácsonyt kívánni! Illetve nagyon boldog 23. születésnapot kívánok a mi Louis BooBear Tomlinsonunknak!!!!!! Szeretünk Tommo!!!
Ezen kívül szeretném bejelenteni, hogy 30-án, azaz kedden felkerül az utolsó rész! Így a blogot be fogom fejezni!
Köszönöm szépen mindenkinek a látogatást és ne feledjétek január 4-én startol a Srecret in the Spotlight című Louis Tomlinson és Ariana Grande fanfiction! A prológus december 30-án kerül fel, amit természetesen itt is fogok jelezni!
Mégegyszer nagyon boldog szülinapot Lou és boldog karácsonyt nektek drágáim!
xoxo Lora D.

Chapter 18

Sziasztok Drágák!

Mérhetetlenül nagy sajnálattal tartozom nektek a késésért! Az elmúlt hetekben minden a feje tetejére állt, és egy perc szabadidőm sem volt, így csak most készült el a rész! Ami szerintem csapnivaló lett, de ezt nektek kell eldönteni! Tényleg sajnálom, és ennek ellenére remélem, hogy az utolsó két részt - ezzel együtt hármat - még nyomom követitek! :) 

Köszönök nektek mindent, amit az elmúlt hónapokban tettetek, a kommenteket, a pipákat, a feliratkozásokat, mindent! Tényleg ti vagytok a legjobbak a világon és remélem, hogy a késés miatt nem távolodtatok el nagyon! 

És ne feledjétek, az új blog január 04-én fog startolni, amit remélek, hogy ennyien fogjátok majd látogatni! 

Tényleg irtózatosan sajnálom a csúszást, de ennek ellenére remélem írtok majd pár sort! :)

Köszönöm és jó olvasását! 

xoxo Lora D.  
ui.: A következő rész érkezésével kapcsolatban  még pontos időpontot nem tudok.    

2013. október 27.

Gólya a One Direction háza táján

A brit  fiúbanda manapság egyre nagyobb népszerűségnek örvend, de úgy tűnik, hogy a legidősebb tag, Louis Tomlinson a babázás mellett tette le a voksát. Majdnem egy évvel ezelőtt bombaként robbant a hír, hogy a 22 éves énekesnek van egy kislánya, de már úton van a kistestvér is. 

A One Direction szóvivője erősítette meg a hírt, miszerint Louis barátnője, Carly Goldwin ismét várandós. 

"Carly és Louis nem szeretnék nagy dobra verni a dolgot, de annyit elárulhatok, hogy mindketten izgatottan várják a pici érkezését!" - nyilatkozta Thomas Craig. A rajongók többsége jól fogadta az új Tomlinson érkezését, és mindenben támogatják a fiatal párt. Sokan a koncertekre ajándékokkal mennek, ezzel is kifejezve gratulációjukat. És egyes források szerint a két fiatal már az esküvőt tervezgeti! 

Kíváncsian várjuk a fejleményeket és sok boldogságot kívánunk!

Mosolyogva tettem le az asztalra az újságot, majd nekidőltem Louis-nak, aki éppen a Twitteren lógott. Kezeimet épphogy dudorodó pocakomra helyeztem, majd lehunytam a szemeimet.
Körülbelül két hete került nyilvánosságra a pici érkezése, de már most rengetegen gratuláltak. Természetesen akadtak rossz akarók is, de nem járhatok mindenki kedvében. Ha elfogadnak, elfogadnak; ha nem, nem.
 - Figyelj, nem muszáj, ha nem szeretnéd! - mondta halkan Louis, mikor észrevette, hogy a jegygyűrűmmel játszok.
 - Nem, szeretném! - vágtam rá gyorsan. - Csak fura, Mrs. Tomlinson! - kuncogtam fel halkan.
 - De ugye tudod, hogy addig várunk, ameddig szeretnéd? - ölelte át a derekamat. - Nem akarok semmit se rád erőltetni!
 - Hülye! - mondtam, majd felültem, hogy a szemébe nézhessek. - Ha úgy érezném, hogy bármit is erőltetsz már nem lennék veled! Szeretlek, és kész! - néztem a szemébe, mire két kezét arcomra helyezte és egy lágy puszit nyomott az ajkaimra.
 - Én is szeretlek! - suttogta.

Szinte az egész délelőttöt együtt töltöttük. Beszélgettünk, nevetgéltünk vagy csak csendben összebújva feküdtünk. Olyan jó volt végre kettesben lenni, távol a médiától, távol a zűrzavartól, távol a való élettől. Olyanok voltunk, mint két átlagos felnőtt, akik szeretik egymást.
Délután kettő környékén a koreográfus elrángatta Louis-t a holnapi koncert miatt, úgyhogy ördögi énem ismét a felszínre került. Már napok óta tervezgetem a meglepetésemet Louis-nak, és a reggeli beszélgetésünk után teljesen biztos vagyok benne, hogy ezt szeretném.
- Na kik vannak itt! - nyitott be a szobába Danielle, Perrie és Sophia.
- Úristen! - ugrottam fel a kanapéról, majd a három barátnőm nyakába vetettem magam. - Köszönöm! - mondtam nekik hálásan.
 - Ez csak természetes! - mosolygott rám Sophia.
 - Igaza van! - lépett mellém Danielle, aki az utóbbi hónapokban baráti viszonyt alakított ki Liam jelenlegi barátnőjével. - Szóval mi a terv?
 - Beszéltem egy pappal, azt mondta, hogy szívesen levezeti a szertartást! - mondta Pezz, miközben vadul nyomkodta a mobilját. - Akkor a tengerpart legyen? - pillantott rám.
 - Aha, de ugye nem sejt semmit? - néztem körbe ijedten.
 - Dehogyis! A srácok lefoglalják, és majd lejönnek a partra! Minden a legnagyobb rendben lesz! Van még két órád elkészülni! - terelt be Danielle a fürdőbe. - Hol a ruhád?
 - A piros bőröndben! - kiabáltam ki, majd beálltam a zuhany alá.
Életemben nem izgultam még így, mint most. Az életemnél is jobban szeretem Őt és tudom, hogy ez kölcsönös, de a kezdeti önbizalmam most az inamba szállt. Boo Bear másfél hónappal ezelőtt megkérte a kezemet, amire természetesen igennel válaszoltam. Az elején túl gyorsnak tűnt a tempó, de utána rájöttem, hogy az egész életünket együtt töltöttük. Minden egyes apró dolgot tudunk a másikról, amit a legtöbb pár a randizgatásaik során tud meg. Nekünk erre már nincs szükségünk, ha azt nézzük akkor 22 éves korunkig randiztunk egymással. És ezt Louis is nagyon jól tudja!
Ehhez hasonló gondolatok közepette szálltam ki a kabinból, majd magam köré csavartam puha törölközőmet és kiléptem a szobába. A lányok az ágyon ültek és a telefonjukat nyomkodták, miközben egymással vitatták meg a meglepetés részleteit. Az ajtó nyitódására felkapták a fejüket, majd elmosolyodtak.
 - Te ülj le! - pattant fel Sophia az ágyról, akit követett a másik két lány is.
A szoba közepére tett székre leültem, majd a lányok körbeálltak. Danielle a hajammal ügyködött, Perrie a körmeimet vállalta magára, Sophia pedig a sminkemmel fáradozott. Lehunyt szemekkel tűrtem végig a munkájukat, de megérte várni. A körmeim ezüstös színben pompáztak. A sminkem eleganciát tükrözött. A hajam pedig megmutatta a gyermeki oldalam. Lefagyva néztem hol a tükörbe, hol pedig a lányokra, akik vigyorogva konstatálták, hogy tetszik a művük.
A ruhám egy egyszerű, combközépig érő, pánt nélküli darab volt, amit apró virágok díszítettek. A cipőm pedig tényleg nem volt extra, csak egy sima, fehér balerinacipő.
 - De mi van ha nem akarja? - kérdeztem már a tengerparton járkálva.
 - Akarni fogja! - biztattak a lányok. - Szeretitek egymást és előbb vagy utóbb úgyis ez lenne a vége! - mutattak az ujjamon díszelgő jegygyűrűre.
Alig öt perc múlva hangos nevetgélésre lettünk figyelmesek, majd pár másodperc múlva elindultam feléjük. A srácok vigyorogva mentek el mellettem, míg Louis érdeklődve nézett rám. Vettem egy mély levegőt, majd belevágtam a közepébe:
 - Nézd, mikor reggel beszélgettünk azt mondtad, hogy várjak ameddig szeretnék! - mondtam mire közelebb lépett. - És azt hiszem, hogy eddig szerettem volna! - mosolyogtam rá, mire lehajolt és lágyan megcsókolt.
 - Szeretlek! - suttogta, majd az ujjainkat összekulcsolva elindultunk a többiekhez.
Fél óra múlva már férjként és feleségként ücsörögtünk a parton kezünkben egy telefonnal, aminek aprócska képernyőjén az egész családunk várta a magyarázatot az esküvőnkről.
 - Miért nem szóltatok? - kérdezte felháborodva anya és Jay egyszerre.
 - Én se tudtam róla! - védekezett egyből Louis, mire egy szúrós pillantással és egy oldalba könyököléssel jutalmaztam.
 - Kicsim, de te legalább értesíthettél volna bennünket! - könnyezett anya.
 - Spontán jött! - mondtam halványan mosolyogva.
 - Igen, mert a ti életetekben minden spontán van! - mondta nevetve Lotti, amivel egyet kellett értenem.
Való igaz, ami életünkben semmi sincs megtervezve. Lina, a kisbaba, az eljegyzés, az esküvő és ez az egész szerelem! Minden egyik pillanatról a másikra történik az életünkben, ami éppen emiatt varázslatos és tökéletes. A spontaneitás adja meg az élvezetet, ez a hab a tortán...