Chapter 6

Sziasztok Drágáim!

Íme egy újabb vasárnap, ami egy újabb rész érkezését jelenti :) 

Remélem elnyeri a tetszéseteket, ami ha így van akkor kérlek jelezzétek... Mindenféle kommentet szívesen fogadok :)

xoxo Lora D.

ui.: Facebook-on kaptam egy üzenetet, miszerint Lora Goldwin név már foglalt ( nem ilyen szépen megfogalmazva írta az illető) úgyhogy megváltoztattam Carly-ra a nevet :/ De ezúton jelzem a "kedves" lánynak, hogy Goldwin néven nem vagyok hajlandó változtatni! Örüljön, hogy a Lorát megváltoztattam!

Nem szeretnék senkivel sem haragba lenni vagy veszekedni a blog miatt, DE EZ A BLOG AZ ELMÉM SZÜLEMÉNYE, MINDEN EGYES RÉSZLETET ÉN TALÁLTAM KI!!! SEHONNAN SEM MÁSOLTAM!!! Köszönöm!

xoxo Lora D. 

2012. december 31.

Happy

Biztos vagyok benne, hogy a szilveszter az mindenki életében egy fontos fordulópont! Van, aki ezen a napon talál rá élete szerelmére, van, aki ezen a napon veszíti el élete értelmét, és van, aki ezen a napon döbben rá, hogy mennyire fontosak a barátai. Nos, én ez utolsó csoportba tartozok, ezen a napon döbbentem rá, hogy nincs is élet barátok nélkül.
Délelőtt tíz óra környékén keltem fel. Végre kitudtam magam aludni, így teljesen fitten és boldogan ugráltam a konyha fele. A kávéfőzőbe tettem friss kávéport illetve vizet, majd megnyomtam a kis gombot és megvártam míg a forró, meleg folyadék lefő. Ezután egy macis bögrébe kitöltöttem, majd tej és cukor hozzáadása után megfogtam egy plédet és bevackoltam magam a kanapé egyik sarkába. A távirányítót elvettem a kis szekrényről és kapcsolgatni kezdtem a készüléket. A 126 csatornából 110-en ment mese illetve ősrégi film, a maradék 16-on pedig zene. Fél óra alatt értem végig a szilveszteri kínálaton, de nem találtam semmi érdekes dolgot.
Teljesen más lenne a helyzet, ha Lina itthon lenne. Valami mese menne a televízióban, Ő pedig az ölemben ülve nézné, miközben szürcsölné a meleg kakaót. Délben megebédelnénk, majd játszanánk valami jó játékot, aztán aludna egyet, utána pedig ismét játék lenne a program. Este, vacsora után, ismét csinálnánk valami jó dolgot, aztán megnéznénk a korai tűzijátékot, amit az utca végén lakók lőnek fel a kisgyerekeknek.
Ehelyett mi van, egyedül gubbasztok a kanapén, valami ezer éves filmet nézek és unatkozok.
Régen szerettem egyedül lenni, de mióta megszületett a kislányom, társas lény lettem. Már annyira hozzászoktam, hogy van mindig mellettem valaki, hogy nem tudok kikapcsolni és lustálkodni. Ez már nem én vagyok!
Miután látványosan végigszenvedtem a Reszkessetek betörők! első részét, feltápászkodtam a kényelmes kanapéról és a konyhába mentem valami ehetőt készíteni. Hosszas válogatás és keresgélés után egy zöldségekben gazdag leves mellett döntöttem. Halásztam elő egy kisebb lábast, majd feltettem a vizet forrni. Míg a víz melegedett, addig előkotortam mindenféle zöldséget és hozzáláttam a hámozáshoz illetve az aprításhoz.
Éppen a brokkolit tördeltem apróbb darabokra, mikor kopogást hallottam. Izgatottan dobtam félre mindent, majd az ajtóhoz rohantam. Az ajtót szabályosan feltéptem és a látogatóm nyakába ugrottam.
 - Szia Carly! - ölelt szorosan magához rég nem látott barátom.
 - Szia! Szia! Szia! - mondtam boldogan. - Mi járatban? - kérdeztem, miközben arrébb álltam, hogy be tudjon jönni.
 - Gondoltam meglátogatlak! - villantotta meg 1000 W-os mosolyát. - De te még pizsiben vagy! - állapította meg eme egyszerű tényt. - Cicám, majdnem délután kettő van és te még fel se öltöztél? - vonta fel a szemöldökét.
 - Nem volt hozzá kedvem! - vontam meg lezseren a vállam. - Amúgy mi bajod van a cuki pizsimmel? - kérdeztem már a konyhában tevékenykedve.
Harry nem mondott semmit, hanem nevetve megrázta a fejét és felült az egyik bárszékre.
Pár percig mosolyogva nézte, ahogy aprítom a zöldségeket, majd néhányat elvett a műanyag tálból és rágcsálni kezdte.
 - Te tolvaj! - csaptam rá játékosan a kezére. - Ezért nem kapsz ha kész lesz! - dorgáltam meg nevetve.
 - Túlélem! - mosolygott rám, aztán bekapta az utolsó répát. - Azt hittem nem szereted a répát.
 - Nem is. - ráztam meg a fejem. - Megszokás.
 - Aha. - bólintott. - Amúgy hallom beszéltél Louis-val! - kezdett bele egy komolyabb témába.
 - Ja, fogalmazzunk úgy, hogy nem fogom egyhamar elfelejteni a születésnapomat! - motyogtam szomorúan, miközben egy fedőt tettem a levesre aztán felültem Hazz mellé.
 - Miért? - kérdezte kíváncsian.
 - Látom nem mondott el mindent! - mondtam, mire megsimogatta a hátam. - Hosszú történet, de annyi belőle a lényeg, hogy nem hisz nekem! Azt hiszi, hogy hazudok, úgyhogy nem is találkoztak! Összevesztünk, majd mondtam neki, hogy felejtsen el minket örökre!
 - Sajnálom! - fogta meg az egyik kezem. - Figyelj, ha gondolod megpróbálhatok vele beszélni! Még valamilyen szinten jóban vagyunk, ezt az egész gyerek dolgot is csak nekem mondta el. - ajánlotta fel nagylelkűen.
 - Nem kell, hagyd a fenébe! - néztem a szemeibe. - Majd megnyugszik, nem ez az első alkalom, hogy összevesztünk, sőt nem is az utolsó!
 - De ez most más! Ott van a lányotok is! - világított rá a lényegre.
 - Tudom, hidd el, hogy tudom! - erőltettem az arcomra egy halvány mosolyt. - De van jó hírem is!
 - Mi? - kérdezte kíváncsian.
 - Jay és a lányok tudják az igazat, tegnap este csaptak egy pizsibulit náluk! Anya és Jay volt a két dada, elég szép műsort lerendeztek... - nevettem fel jóízűen. - Anya küldött képet is. - ugrottam le a székről, majd a szobámba felrohantam a telefonomért, amit aztán Harry kezébe nyomtam. - Nézd meg őket!
 - Miért pakolod az összes répát a tányéromba? - háborodott fel Harry, mikor már vagy a huszadik sárga zöldséget tettem át hozzá. - Tedd vissza a lábosba!
 - Az úgy nem stílusos! - ráztam meg a fejem. - Ott kárba megy, így legalább megeszed!
 - Csak hiszed! Nem vagyok nyúl!
Miután Harry megette a temérdek sárgarépát elmosogattam, majd a nappaliba mentünk beszélgetni.
Egész délután furcsán viselkedett, úgyhogy alig vártam, hogy rákérdezhessek a dologra. Izgatottan ültem le mellé, majd felhúztam a lábaimat és rátámasztottam a fejem a térdeimre.
 - Öhm.. igazából két fontos dolog miatt jöttem. - kezdett hozzá a mondandójához. - Az első, hogy este eljössz velünk bulizni? - kérdezte, mire kíváncsian ránéztem. - Liam, Danielle, Perrie, Zayn, Niall és Én. - sorolta el, hogy kik jönnek este. - Nyugi, Lou és Eleanor nem jön!
 - Oké, akkor megyek! - egyeztem bele boldogan a meghívásba. - És mi a másik?
 - Az van, hogy a banda vezető fodrász-sminkes-stylist emberének a szerződése most fog lejárni, a turné előtt. - kezdett hozzá az előzőnél egy csöppet komolyabb témának. - Mivel nem akarja meghosszabbítani, szükségünk van egy új emberre. Simon-nal megbeszéltem a dolgot és nagyon örülne/örülnénk ha eljönnél a pénteki meghallgatásra..  Feltéve ha szeretnéd, mert hát itt van ez az egész Louis-os ügy, illetve elég sokat kell utazni meg hát Lina is kicsi és lehet, hogy így nem lenne kedved vagy... - nem tudta befejezni a kissé kusza mondatát, mert egyszerűen a nyakába vetettem magam és elkezdtem puszilgatni az arcát.
 - Köszi, köszi, köszi! - nyomtam minden egyes szó után egy cuppanós puszit az arcára.
 - Szóval benne vagy? - kérdezte mosolyogva.
 - Ez nem kérdés! - nevettem fel jóízűen, majd ismét "megtámadtam".
A hosszas támadás után Harry rám parancsolt, hogy ideje készülődnöm az esti buliba. Bár, mondjuk Ő nem ilyen szépen fogalmazott. :)
Első utam a fürdőbe vezetett, ahol bedobáltam a meleg pizsim a szennyes tartóba és beálltam a zuhany alá. A hirtelen jött meleg víz kezdetben perzselte a bőrömet, de egy idő után már inkább ellazított. Körülbelül 20 perc vízfolyatás után kezdtem rájönni, hogy ha ilyen tempóban haladok, nem fogok ebben az életben végezni, úgyhogy gyorsabb fokozatra kapcsoltam. Pikk-pakk megmostam a kókusz illatú samponnal a hajamat, majd átdörzsöltem a nedves testem finom, barack eszenciájú tusfürdővel. Fél óra elteltével teljesen frissen szálltam ki a kabinból és a mosdókagylóhoz léptem. Gyorsan fogat mostam és hajat szárítottam, illetve tettem fel egy halvány sminket, ami szempillaspirálból, szemceruzából, szájfényből és szemhéjpúderből állt.
 - Hát te meg mit csinálsz? - kérdeztem nevetve, mikor megláttam a ruhák közt válogató Harry-t.

 - Csak gondoltam besegítek! - vigyorgott rám, miután végig futott rajtam a tekintete.
 - Kukkolni nem ér! - dobtam hozzá egy felsőt, aminek útja elől könnyen kitért. - Mit találtál?
 - Mondjuk ezeket! - nyújtotta felém a szépen összekészített ruhakupacot.
A ruhákkal együtt ismét visszamentem a fürdőszobába, ahol magamra kaptam őket. Harry meglehetősen jól összeválogatta a darabokat. Egy fekete, testhez simuló nadrág, egy rózsaszín-fekete csipkés felső, egy kabát, egy pár fekete fülbevaló, fekete magassarkú bokacsizma és egy nagyobb, szintén fekete táska alkotta a szilveszteri szettem.
 - Harry Styles, te tudhatsz valamit! - mentem ki mosolyogva a kis helyiségből.
 - Én azt nagyon jól tudom! - mondta vigyorogva. - Nem gond ha a többiek is idejönnek? - kérdezte félve.
 - Nem, dehogyis! - ráztam meg a fejem, éppen akkor, mikor megszólalt a csengő. - Ilyen hamar?
 - Aha, fél kilenc. - szólt utánam.
Lerohantam a lépcsőn, majd egy gyors pillantást vetettem magamra az egész alakos tükörben és kinyitottam az ajtót, aminek túloldalán öt kíváncsi személy állt. A három fiút egyből felismertem, de a lányokon néhány pillanatig gondolkodnom kellett.
 - Sziasztok! - köszöntem mosolyogva a gyors látogatóknak. - Gyertek be! - nyitottam kijjebb az ajtót, amin aztán szépen, libasorban bejöttek. - Kértek valamit inni? - néztem végig a kanapén ülő társaságon.
 - Mid van? - kérdezte mosolyogva Niall.
 - Bármi. - viszonoztam a gesztust. - Öhm... üdítő vagy valami erősebb?
 - Mi üdítőt iszunk. - felelték a lányok illetve Liam.
 - Nekünk jöhet bármi! - vágta rá Zayn.
 - Oké, akkor Hazz gyere velem. - megragadtam barátom karját, majd a konyha fele kezdtem vonszolni.
A lányoknak illetve Liam-nek Fanta narancsot töltöttem, a többieknek pedig Vodkanarancsot. Nem akartam őket egyből leitatni.
 - Tessék! - nyújtottuk feléjük szép sorban a poharakat.
 - Köszi! - mosolyogtak rám, amit viszonoztam.
...
Éjfél után a meglehetősen hangos társaságunk három tagja elég szépen nézett ki. Ittak mindent mindennel, és akárkivel leálltak beszélgetni, táncolni.
Perrie alig tudta megfékezni túl fűtött érzelmekkel rendelkező barátját, úgyhogy ők a tűzijáték megtekintése után elköszöntek tőlünk és hazamentek. Harry és Niall éppen a holdpontjukat élték meg, úgyhogy nagyon kellett rájuk figyelni. Folyton a nyomukban voltunk és lestük minden egyes mozdulatukat. Danielle és Liam pedig leginkább a velem való társalgással voltak elfoglalva.
Szinte egész este az eldugott asztalunknál ültünk, üdítőztünk és beszélgettünk.
 - Most már értem, hogy Harry miért van ritkán otthon... - mosolygott halványan Danielle. - Sokat szokott rólad és Lináról beszélni.
 - Imádja a keresztlányát! - csatlakozott a beszélgetéshez Liam is.
 - Hát igen. - mosolyodtam el. - Már szinte az apja Linának!
 - És az apját nem zavarja? - kérdezte Liam.
 - Lina nem ismeri az apját. - feleltem őszintén, ami kissé ledöbbentette őket.
 - Nem? - vonta fel a szemöldökét Dani. - Nem is tud semmit?
 - De, tudja, hogy van egy lánya, de nem hisz nekem. - ráztam meg a fejem. - Végül is az Ő baja!
Danielle és Liam rosszallóan megcsóválta a fejét, ezzel kifejezvén, hogy mennyire nem értik Lina apjának a viselkedését... Pedig ha tudnák, hogy az egyik legjobb barátjukról van szó...