Chapter 18

Sziasztok Drágák!

Mérhetetlenül nagy sajnálattal tartozom nektek a késésért! Az elmúlt hetekben minden a feje tetejére állt, és egy perc szabadidőm sem volt, így csak most készült el a rész! Ami szerintem csapnivaló lett, de ezt nektek kell eldönteni! Tényleg sajnálom, és ennek ellenére remélem, hogy az utolsó két részt - ezzel együtt hármat - még nyomom követitek! :) 

Köszönök nektek mindent, amit az elmúlt hónapokban tettetek, a kommenteket, a pipákat, a feliratkozásokat, mindent! Tényleg ti vagytok a legjobbak a világon és remélem, hogy a késés miatt nem távolodtatok el nagyon! 

És ne feledjétek, az új blog január 04-én fog startolni, amit remélek, hogy ennyien fogjátok majd látogatni! 

Tényleg irtózatosan sajnálom a csúszást, de ennek ellenére remélem írtok majd pár sort! :)

Köszönöm és jó olvasását! 

xoxo Lora D.  
ui.: A következő rész érkezésével kapcsolatban  még pontos időpontot nem tudok.    

2013. október 27.

Gólya a One Direction háza táján

A brit  fiúbanda manapság egyre nagyobb népszerűségnek örvend, de úgy tűnik, hogy a legidősebb tag, Louis Tomlinson a babázás mellett tette le a voksát. Majdnem egy évvel ezelőtt bombaként robbant a hír, hogy a 22 éves énekesnek van egy kislánya, de már úton van a kistestvér is. 

A One Direction szóvivője erősítette meg a hírt, miszerint Louis barátnője, Carly Goldwin ismét várandós. 

"Carly és Louis nem szeretnék nagy dobra verni a dolgot, de annyit elárulhatok, hogy mindketten izgatottan várják a pici érkezését!" - nyilatkozta Thomas Craig. A rajongók többsége jól fogadta az új Tomlinson érkezését, és mindenben támogatják a fiatal párt. Sokan a koncertekre ajándékokkal mennek, ezzel is kifejezve gratulációjukat. És egyes források szerint a két fiatal már az esküvőt tervezgeti! 

Kíváncsian várjuk a fejleményeket és sok boldogságot kívánunk!

Mosolyogva tettem le az asztalra az újságot, majd nekidőltem Louis-nak, aki éppen a Twitteren lógott. Kezeimet épphogy dudorodó pocakomra helyeztem, majd lehunytam a szemeimet.
Körülbelül két hete került nyilvánosságra a pici érkezése, de már most rengetegen gratuláltak. Természetesen akadtak rossz akarók is, de nem járhatok mindenki kedvében. Ha elfogadnak, elfogadnak; ha nem, nem.
 - Figyelj, nem muszáj, ha nem szeretnéd! - mondta halkan Louis, mikor észrevette, hogy a jegygyűrűmmel játszok.
 - Nem, szeretném! - vágtam rá gyorsan. - Csak fura, Mrs. Tomlinson! - kuncogtam fel halkan.
 - De ugye tudod, hogy addig várunk, ameddig szeretnéd? - ölelte át a derekamat. - Nem akarok semmit se rád erőltetni!
 - Hülye! - mondtam, majd felültem, hogy a szemébe nézhessek. - Ha úgy érezném, hogy bármit is erőltetsz már nem lennék veled! Szeretlek, és kész! - néztem a szemébe, mire két kezét arcomra helyezte és egy lágy puszit nyomott az ajkaimra.
 - Én is szeretlek! - suttogta.

Szinte az egész délelőttöt együtt töltöttük. Beszélgettünk, nevetgéltünk vagy csak csendben összebújva feküdtünk. Olyan jó volt végre kettesben lenni, távol a médiától, távol a zűrzavartól, távol a való élettől. Olyanok voltunk, mint két átlagos felnőtt, akik szeretik egymást.
Délután kettő környékén a koreográfus elrángatta Louis-t a holnapi koncert miatt, úgyhogy ördögi énem ismét a felszínre került. Már napok óta tervezgetem a meglepetésemet Louis-nak, és a reggeli beszélgetésünk után teljesen biztos vagyok benne, hogy ezt szeretném.
- Na kik vannak itt! - nyitott be a szobába Danielle, Perrie és Sophia.
- Úristen! - ugrottam fel a kanapéról, majd a három barátnőm nyakába vetettem magam. - Köszönöm! - mondtam nekik hálásan.
 - Ez csak természetes! - mosolygott rám Sophia.
 - Igaza van! - lépett mellém Danielle, aki az utóbbi hónapokban baráti viszonyt alakított ki Liam jelenlegi barátnőjével. - Szóval mi a terv?
 - Beszéltem egy pappal, azt mondta, hogy szívesen levezeti a szertartást! - mondta Pezz, miközben vadul nyomkodta a mobilját. - Akkor a tengerpart legyen? - pillantott rám.
 - Aha, de ugye nem sejt semmit? - néztem körbe ijedten.
 - Dehogyis! A srácok lefoglalják, és majd lejönnek a partra! Minden a legnagyobb rendben lesz! Van még két órád elkészülni! - terelt be Danielle a fürdőbe. - Hol a ruhád?
 - A piros bőröndben! - kiabáltam ki, majd beálltam a zuhany alá.
Életemben nem izgultam még így, mint most. Az életemnél is jobban szeretem Őt és tudom, hogy ez kölcsönös, de a kezdeti önbizalmam most az inamba szállt. Boo Bear másfél hónappal ezelőtt megkérte a kezemet, amire természetesen igennel válaszoltam. Az elején túl gyorsnak tűnt a tempó, de utána rájöttem, hogy az egész életünket együtt töltöttük. Minden egyes apró dolgot tudunk a másikról, amit a legtöbb pár a randizgatásaik során tud meg. Nekünk erre már nincs szükségünk, ha azt nézzük akkor 22 éves korunkig randiztunk egymással. És ezt Louis is nagyon jól tudja!
Ehhez hasonló gondolatok közepette szálltam ki a kabinból, majd magam köré csavartam puha törölközőmet és kiléptem a szobába. A lányok az ágyon ültek és a telefonjukat nyomkodták, miközben egymással vitatták meg a meglepetés részleteit. Az ajtó nyitódására felkapták a fejüket, majd elmosolyodtak.
 - Te ülj le! - pattant fel Sophia az ágyról, akit követett a másik két lány is.
A szoba közepére tett székre leültem, majd a lányok körbeálltak. Danielle a hajammal ügyködött, Perrie a körmeimet vállalta magára, Sophia pedig a sminkemmel fáradozott. Lehunyt szemekkel tűrtem végig a munkájukat, de megérte várni. A körmeim ezüstös színben pompáztak. A sminkem eleganciát tükrözött. A hajam pedig megmutatta a gyermeki oldalam. Lefagyva néztem hol a tükörbe, hol pedig a lányokra, akik vigyorogva konstatálták, hogy tetszik a művük.
A ruhám egy egyszerű, combközépig érő, pánt nélküli darab volt, amit apró virágok díszítettek. A cipőm pedig tényleg nem volt extra, csak egy sima, fehér balerinacipő.
 - De mi van ha nem akarja? - kérdeztem már a tengerparton járkálva.
 - Akarni fogja! - biztattak a lányok. - Szeretitek egymást és előbb vagy utóbb úgyis ez lenne a vége! - mutattak az ujjamon díszelgő jegygyűrűre.
Alig öt perc múlva hangos nevetgélésre lettünk figyelmesek, majd pár másodperc múlva elindultam feléjük. A srácok vigyorogva mentek el mellettem, míg Louis érdeklődve nézett rám. Vettem egy mély levegőt, majd belevágtam a közepébe:
 - Nézd, mikor reggel beszélgettünk azt mondtad, hogy várjak ameddig szeretnék! - mondtam mire közelebb lépett. - És azt hiszem, hogy eddig szerettem volna! - mosolyogtam rá, mire lehajolt és lágyan megcsókolt.
 - Szeretlek! - suttogta, majd az ujjainkat összekulcsolva elindultunk a többiekhez.
Fél óra múlva már férjként és feleségként ücsörögtünk a parton kezünkben egy telefonnal, aminek aprócska képernyőjén az egész családunk várta a magyarázatot az esküvőnkről.
 - Miért nem szóltatok? - kérdezte felháborodva anya és Jay egyszerre.
 - Én se tudtam róla! - védekezett egyből Louis, mire egy szúrós pillantással és egy oldalba könyököléssel jutalmaztam.
 - Kicsim, de te legalább értesíthettél volna bennünket! - könnyezett anya.
 - Spontán jött! - mondtam halványan mosolyogva.
 - Igen, mert a ti életetekben minden spontán van! - mondta nevetve Lotti, amivel egyet kellett értenem.
Való igaz, ami életünkben semmi sincs megtervezve. Lina, a kisbaba, az eljegyzés, az esküvő és ez az egész szerelem! Minden egyik pillanatról a másikra történik az életünkben, ami éppen emiatt varázslatos és tökéletes. A spontaneitás adja meg az élvezetet, ez a hab a tortán...