Chapter 11

Sziasztok Drágák!!!

Nos, hogy telik a szünet? Nekem egész jól, mondhatni, hogy ez első két napot átaludtam, de ez egyéni tulajdonság. Bárhol, bármikor, bármennyit tudok aludni... xD 

Nos, ez a részt igazából átmenetinek tudnám mondani... Olyan ki is derülnek belőle dolgok, meg nem is hangulatú...  Remélem elnyeri majd a tetszéseteket, amit pipával, kommentel, cserekéréssel ki is tudtok fejezni :) 

ui.: a következő rész holnap érkezik :D

uui.: köszönöm szépen Jess-nek és Jasmine-nek megköszönni a kommentet :D rettentően hálás vagyok :DDD

uuui.: ne felejtsétek el szavazni a következő blog főszereplőire sem 

uuuui.: abbahagytam a beszédet :DDD

xoxo Lora D. 

2013. március 12. (Dublin)

Over The Rainbow 

Bizonyos értelemben véve ha folyamatosan utazik az ember, akkor az lehet jó is és rossz is. Jó, mert olyan helyeket ismerhet meg, ahol eddig még sosem járt. Jó, mert olyan kultúrákkal találkozhat, mint még ezelőtt soha. De van árnyoldala a fényűző, utazgatással teli életnek. Felemészt a reflektorfény, felemészt a családtól való távolság.
A srácok Take Me Home turnéja még egy hónapja se kezdődött el, de szinte minden gond összegyűlt körülöttem. Természetesen nem a munkáról vagy a barátságunkról van szó, hanem minden másról. Egy két rajongó, már ha nevezhetem így az őrültebb fajtát, folyamatosan zaklat bennünket. Ha csak magamról lenne szó, az egyáltalán nem érdekelne, de itt most Linán van a hangsúly. Nem tudunk úgy elmenni sétálni, hogy egy csapat tinilány ne támadna meg bennünket. A nap 24 órájában biztonsági gorillák őrzik minden lépésünket, de ettől függetlenül is van rés a magunk köré épített pajzson. Már az a lehetőség is felmerült bennem, hogy felmondok és visszamegyünk Londonba, de a menekülés nem megoldás. Sőt Lina így még kevesebbet lenne az apukájával, amit természetesen nem hagyhatok és ezt Louis sem engedné. Mikor meséltem neki erről ő csak annyit vágott a fejemhez, hogy megmondta, ami teljes mértékben igaz. Ő már előre figyelmeztetett, de talán túl naivan álltam hozzá a turnéhoz. Végül a két nagymama egy mentőötlettel állt elő, ők havonta 2 hetet tudnak vigyázni Linára, így minél kevesebbet lenne kitéve az őrült rajongóknak, illetve a média is leszállna róla egy kicsit. Végül hosszas gondolkodás után belementem a dologba, így a tegnapi koncert után anya elvitte Linát. Kicsit megnyugtatott, hogy szerető, gondoskodó kezek között van, de a nyugalom még ezek után sem ért el.
Dühösen vágtam be magam után a szállodai lakosztályunk ajtaját, majd a telefonomat nemes egyszerűséggel elhajítottam és a törékeny készülék hangos puffanással csapódott a márvány padlóba. A kijelzője tuti ripityára tört, de nem nagyon foglalkoztam vele. Céltudatosan indultam el a szobám felé, ahol a bőröndöm egyik, kis, titkos részében kutakodni kezdtem. De amit kerestem, nem került elő. Ha lehet, akkor még idegesebb lettem, majd egy-két nagyobb levegővétel után visszalépkedtem az előtérbe, ahol belenyúltam Zayn kabátjának a zsebébe .... és meg is lett a keresett tárgy. Egy cigarettás doboz, a hozzá tartozó fekete öngyújtóval. Remegő kezekkel pattintottam fel a dobozd, majd kivettem belőle egy szálat és az erkélyre mentem "levegőzni". Kint lenéztem és abban a pillanatban vissza is húzódtam a takarásba, ugyanis több száz rajongó kezdett el őrültem sikítozni.
A hideg betonnal mit sem törődve ültem le, majd felhúztam a térdeimet, amikre aztán rátámaszkodtam. A nyugalom hirtelen áradt szét a testemben, mikor szippantottam egyet a bűnös tárgyból, amit aztán egy újabb és újabb követett. Egyszerűen nem tudtam letenni, most szükségem volt rá.    
Néhány perce még boldogan néztem a srácok mai interjúját, de egy telefonhívás Mark-tól mindent tönkretett. Teljesen kikelve magából kiabált a telefonba, hogy mit képzelek magamról illetve, hogy miért csaltam meg... Elég rendesen sikerült összevesznünk, ami az amúgy is ingadozó lelkiállapotomra rányomta a bélyeget.
Teljesen ledöbbentem a viselkedésén, mindig is féltékeny típus volt, de nem ennyire. Régen meglehetett vele beszélni mindent, de most csak a saját feje után megy. Megértem, hogy nem könnyű neki, hogy minden nap másik országhoz kell igazodnia, hogy a média minden kis részletet felkap és kicsavar, de sokkal jobb lenne, ha meghallgatna és ha bízna bennem. Viszont nem teszi, el van foglalva a fejében született kis történetekkel és még mindig vetélytársként tekint Louis-ra, pedig semmi oka sincs rá.
Elmélkedésemből az erkélyajtó halk nyikorgása zökkentett ki, meglepve kaptam oldalra a fejemet, mikor Zayn ült le mellém. Sokáig szótlanul ültünk egymás mellett, érezte, hogy most jobb ha nem mond semmit. Tisztelem Zayn-t, ő annyira más a maga módján. Gondoskodó és kedves, ami természetesen elmondható a többi fiúról is, de benne van valami plussz. És ez az életszemlélete, a bölcsessége. Sokan csak a rossz fiút látják benne, de ők csak felszínesen ismerik az amúgy érzékeny srácot.
 - Ez a tiéd! - nyújtottam felé az öngyújtót, amit elvett és az ujjai között kezdett el pörgetni. - És bocs, hogy vettem ki a dobozból! - gyorsan rá pillantottam, de csak a fekete kis tárgyat bámulta, szája sarkában pedig ott bujkált a rá jellemző mosoly.
 - Nem gáz! - motyogta az orra alatt. - Minden rendben van? - kérdezte hirtelen.
 - Nem nagyon! - ráztam meg lassan a fejem.
 - Mi nincs? - pillantott rám.
 - Nem akarlak ezzel terhelni. - vágtam rá gyorsan, mire felnevetett.
 - Nem terhelsz, a barátom vagy, természetes, hogy érdekel az állapotod! - magyarázta őszintén. - Lehet, hogy tudok segíteni. - biztatott.
 - Igazából több dolog is van, de csak egyet tudok kiemelni, ami igazán zavar. - kezdtem hozzá, ő pedig kíváncsian méregetett. - Mark!
 - Mi történt? - kérdezte, szemeiben pedig valami fura is megcsillant.
 - Az előbb összevesztünk, de ez csak egy a sok közül! Teljesen ki van fordulva magából, féltékeny és parancsolgató, úgy kezel, mintha a tulajdona lennék. És egyszerűen nem bízik bennem! - soroltam fel a problémákat. - Régen is megvolt ez, de akkor legalább tudtam vele beszélni! Most meg se hallgat! - temettem az arcom a kezeim közé, mire Zayn átölelt és megsimogatta a karom.
 - Akkor minek vagy még vele? - tette fel a költői kérdést. - A bizalom minden kapcsolat alapköve, ha nincs meg akkor semmi sincs. Szerethetitek egymást egy életen át, de ez így nem szerelem! - ez a néhány szó olyan mértékben ledöbbentett, hogy még lélegezni is elfelejtettem.
 - Köszönöm! - suttogtam hálásan, és érzetem, ahogy néhány könnycsepp végigszalad az arcomon.
 - Ez csak természetes! - szorított még jobban magához. - Ha szünet lesz, akkor próbáld megbeszélni vele, de szerintem a szakítás a legjobb megoldás! - állt fel, magával húzva engem is. - Különben is, van más aki jobban szeret, mint ő! - mondta, majd kacsintott és visszament a szobába, egyedül hagyva a gondolataimmal.
A kezeimet szorosan összefontam a mellkasomon, majd még egy utolsó pillantást vetettem a szálloda előtt gyülekező tinilányokra és visszamentem a lakosztályba.
Zayn, mintha az előbbi beszélgetés meg sem történt volna, ült a kanapén és nyomkodta a telefonját. Harry és Liam tekintetét a tv képernyő kötötte le, ahol valami tehetségkutatót mutattak éppen. Niall egy tál popkornt szorongatva járkált fel s alá, miközben az anyukájával telefonált. Lou pedig, mikor megpillantott egyből félredobta a laptop-ot és követett a szobámba.
Leültem az ágyam végébe, és meredten bámultam a bőröndjeimet. Éreztem, ahogy az ágy besüpped mellettem és szorosan a karjaiba vont. Abban a pillanatban minden kitört belőlem. A könnyeim patakként kezdtek el folyni az arcomon, foltot hagyva Louis pólóján.
Nem szólt semmit, hisz ismert már annyira, hogy tudja, szavak nélkül sokkal-sokkal többet segít. Pusztán a jelenlétével sikerült valamilyen szinten megnyugtatnia.
 -  Esküszöm, hogy kinyírom azt a szemétládát! - morogta az orra alatt, mire egy kicsit összerezzentem. - Csss, nem lesz semmi baj!
Nem válaszoltam, hanem még jobban hozzábújtam és lehunytam a szemeimet.
A képkockák villámgyorsan pörögtek le a fejemben. Mikor Mark és én szakítottunk a középiskolában, annyira ki voltam bukva, hogy napokig zombiként viselkedtem. Louis akkor is mellettem volt, sőt az egyik nap iskola után összeverekedett Mark-al, amiből az utóbbi került ki vesztesen. Elég szépen helyben hagyta Lou, úgyhogy az előbbi összerezzenésem nem hiábavaló! Ha Boo Bear valamit megígér, akkor azt be is tartja, főleg ha a szeretteiről van szó.