Chapter 9

Sziasztok Drágák!

Hogy érzitek magatokat eme csodás vasárnapi napon? Remélem jól, és hoztam nektek egy kis meglepetést vagyis a legújabb részt! Egy kicsit rövidebb lett a megszokottnál, sőt nem is annyira izgis, de ennek ellenére remélem elnyeri majd a tetszéseteket! Megígérem, hogy a következő rész az hosszabb és eseménydúsabb lesz <3

ui.: köszönöm szépen Jess T. és Vanda LoveYa. kedves olvasóimnak az előző részhez írt kommenteket! Köszönöm szépen csajok, imádlak titeket! <3

2013. február 20.

Just the way you are

Céltudatosan léptem be a hatalmas fémajtón, majd elindultam a friss, gőzölgő kávéval a kezemben a helyes irányba. Néhány hete simán eltévedtem volna az egyforma ajtók, folyosók forgatagában, de mára már beletanultam. Csak a hangot kell követni!- visszhangzott Perrie tanácsa a fejemben. A szőke lánynak igaza volt, ha egy kicsit jobban fülel az ember akkor rájön, hogy merre is kell menni ebben az O2-nek nevezett labirintusban.
 - Sziasztok! - léptem be mosolyogva a tágas helyiségbe, ahol a fiúk kiegészülve a 5 Seconds Of Summer tagjaival nyomkodták a telefonjaikat.
Érkezésemre felkapták a fejüket, majd úgy néztek rám, mintha az űrből jöttem volna. Gyorsan végignéztem magamon, hátha az öltözékem a kirívó ok. De nem viseltem semmi rosszat, egy sima farmer, egy szürke trikó, egy dzseki és egy tornacipő. Normális, hétköznapi összeállítás.
 - Mi az? - néztem értetlenül a 9 fiúra.
 - Szerinted? - vonta fel a szemöldökét Luke. - Kávé van a kezedben! - magyarázta.
 - Ja. Akkor oké! - kortyoltam bele a frissítő folyadékba. - De karamellás! - motyogtam az orrom alatt, mire nyolcan csalódottan fordultak vissza a mobiljukhoz.
- Nekem az tökéletes! - ugrott fel Louis a kanapéról, majd mellém lépett és nyomott egy puszit az arcomra, miközben kivette a kezemből a Starbucks-os logóval ellátott poharat, amibe aztán belekortyolt.
Miután megittuk a kávémat elkezdtük az asszisztensemmel Dana-val rendezgetni és átnézni a srácok turnén viselt ruháit.
Ha az emberek megtudják, hogy mivel foglalkozom, az esetek 99%-ban azt mondják, hogy mennyire könnyű munka. Pedig nem. Talán az egyik legnehezebb minden téren. A ruháknak és a hajnak tükrözni kell az ember személyiségét és stílusát, és van, hogy fél óránk van ezt kitalálni. Igaz, a srácokat elég jól ismerem, az esetek többségében vannak ötleteik is, de ezeket is meg kell valósítani.
 - Harry maradj már nyugton! - szóltam rá sokadszorra a göndör srácra. - Harold Edward Styles! - mondtam ki a teljes nevét, mire megtorpant.
 - Mit mondtál? - szórt villámokat a szemével.
 - Harold Edward Styles! - ismételtem vigyorogva, majd Dana-ra pillantottam. - Most! - hallottam, ahogy a mellettem levő lány kattint egyet a fényképezőgéppel.
 - Ez nem volt szép... - motyogta az orra alatt Harry, mire széttártam a karjaimat és megöleltem.
 - Tudod, hogy szeretlek! - suttogtam a fülébe.
 - Megbocsátok! - válaszolta, majd mosolyogva ment ki a szobából.
Egy nagy sóhaj kíséretében ültem le a kényelmes kanapéra és felhúztam a lábaimat, amikre rátámasztottam a fejemet.
 - Jól vagy? - kérdezte aggódva Dana, mire felemeltem a fejem és aggódó barna szemeibe néztem.
 - Persze! - mosolyogtam rá. - Ha gondolod haza mehetsz, mára végeztünk! - pillantottam a telefonomra, ami már este nyolc órát mutatott.
Milyen gyorsan elment az idő... Délután kettőkor értem be és azóta csak úgy repült az idő. Jókat szórakoztunk és természetesen dolgoztunk is, ami a három nap múlva induló turné miatt még fontosabb, mint eddig.
 - Nem gond? - kérdezett vissza a 18 éves lány.
 - Dehogyis! Menj csak, összepakolok egyedül is!
 - Oké, akkor majd holnap találkozunk! - vette fel a kabátját. - Puszilom Linát! Jó éjszakát Carly!
 - Átadom és neked is! - köszöntem el tőle.
Dana távozása után nem sokat voltam egyedül, ugyanis Louis dugta be az orrát az ajtón. Mosolyogva pillantott rám, majd bejött és leült mellém. Egyik kezével átölelt, mire nekidőltem.
 - Az mi? - mutattam a dohányzóasztalon heverő magazinra.
 - Ja, ezt már mutatni akartam! - nyúlt érte. - Jobb ha látod! - nyomta a kezembe a megfelelő oldalnál kinyitva.

One Direction csemete
A napokban bombaként robbant a hír, miszerint Louis Tomlinson-nak van egy kislánya! 
Az imádnivaló kislány azonnal a rajongók szívébe lopta magát, sőt néhány szerencsés fan már találkozhatott is a legifjabb Tomlinson-nal az O2 arénánál. 
" Egyszerűen imádnivaló! Rettentően örülök, hogy találkozhattam vele és az anyukájával is! Carly egy egyszerű hétköznapi lány, aki tökéletesen illik Louis-hoz! Nem meglepő, hogy a kis Lina is ilyen tündéri!" - nyilatkozta az egyik rajongó. 
Mi is rettentően boldogok vagyunk az örömhír miatt, és várjuk a fejleményeket a kis családdal kapcsolatban! 
Mosolyogva olvastam végig azt a pár sort, majd Lou-ra néztem, aki szintén vigyorgott. Annyira boldog vagyok, hogy a rajongók és a média is elfogadta, hogy Louis-nak van egy lánya. Egyáltalán nem túlozták el a dolgokat, amiért különösen hálás vagyok.
Letettem az újságot az asztalra, majd visszadőltem Louis vállára, aki nyomott egy puszit a hajamba.
 - Köszönöm! - suttogta halkan, mire elmosolyodtam és szorosan hozzábújtam.
Végre teljes az életem! Van egy csodálatos álommunkám, amiért sokan ölnének! Olyan barátaim vannak, akikről mindig is álmodtam! Van egy imádnivaló kislányom, akinek a pillantásától is felvidulok! És a Louis-val való kapcsolatom is visszatalált a régi medrébe! Végre ismét boldog vagyok!