Chapter 15

Sziasztok Drágák!

Hogy telik/telt a hetetek? :) Az enyém egész sűrű volt, úgyhogy csak most sikerült befejeznem a részt! Egy kicsit hosszabb lett, sajnálom ajándékként! 

Remélem elnyeri a tetszéseteket, és sajnálattal kell közölnöm, hogy befordultunk a célegyenesbe, már csak 5-6 rész várható! 

Az új blognak a trailer-ét vasárnap fogom közzétenni a friss résszel együtt, és remélem, hogy majd azt is annyian fogjátok olvasni, mint ezt. A hétvégén már abba a blogba is betekinthettek és ha elnyeri a tetszéseteket a történet, akkor fel is iratkozhattok majd! :)

Na de nem jártatom tovább a szám :) Jó olvasást a 15. részhez! :)

xoxo Lora D.

2013. április 07.

Don't Wanna Go Home

Mosolyogva bámultam a laptopom képernyőjét, ahonnan a boldog kislányom integetett vissza. Ebben az elmúlt néhány napban is sokat változott, ami ismét lenyűgözött. Kissé kerekded arca az elmúlt néhány hónapban elég sokat nyúlott, szőke haja pedig már a háta közepéig ér, amiből az aranyos loknik eltűntek. Tengerkék szemei pedig ugyanúgy csillognak, ahogy az apjának.
 - Anya, képzeld el Jay mama sütött répatortát! - mesélte lelkesen a csöppség. - Csak megkért, hogy apának ne szóljak, de nem értem miért... - vágott csalódott arcot.
 - Apának azért, nem szabad elmondani, mert ő is annyira szereti a répát, mint te! És amilyen sértődékeny, biztos, hogy duzzogna, amiért ő nem kap. - magyaráztam a lehető legérthetőbben, amit Lina érdeklődve hallgatott végig.
 - Aha, és ha tennék neki félre? - kérdezte csillogó szemekkel.
 - Addigra megromlana, különben is a mama ezt nektek, gyerekeknek csinálta! Apa pedig majd kap tőlem tortát! - mondtam, mire a beszélgetésünkben gyakran emlegetett Louis dugta be a fejét az ajtón. - Nézd ki van itt kincsem. - intettem Tommo-nak, mire mellém jött és belevigyorgott a kamerába.
 - Szia Apa! - kiáltotta boldogan a kislány, majd puszikat kezdett el dobálni.
 - Szia Életem! - mosolygott Boo Bear is, miközben valahogy mellém fészkelődött és belehúzott az ölébe. - Mi jót csináltál ma? - kérdezte kedvesen érdeklődve.
 - Voltunk ma Jay mamánál a kórházba, aztán voltunk vásárolni, meg voltunk a játszón is! - sorolta a programjait.
 - Azt kihagytad, hogy lett egy új barátod! - szóltam, mire Lina csúnyán nézett rám. - Ne nézz így, előbb-utóbb megtudja, jobb ha te mondod el neki. - mondtam, mire Louis érdeklődve kapkodta köztünk a tekintetét. Lina pici kezei közzé temette az arcát, úgyhogy hozzáfogtam a meséléshez. - A kislányod bepasizott!
 - Mi van? - kérdezte felvont szemöldökkel Tommo. - Kicsim, túl fiatal vagy még hozzá... - csóválta meg a fejét rosszallóan, de a szája sarkában ott bujkált a Tomlinson mosoly.
 - Anya is ezt mondta. - motyogta piros pofival Lina. - De csak egy puszit adott. - védekezett egyből, nem hiába, az én lányom.
 - Mert így van, de ha hazamegyünk szeretném megismerni a te barátodat! - mormogta Lou. - Majd elbeszélgetek vele, hogy mit lehet az én drágámmal...
 - Cicám, még csak 3 évesek, majd 10 év múlva beszélgess a lányod pasijaival. - nyomtam az arcára egy puszit.
 - Inkább legyen 15, de benne vagyok! - sóhajtott, majd más témába kezdett. - Nem unatkozol a mamáéknál?
 - Nem, sokat szoktunk játszani a lányokkal! És a mamáék is beszoktak állni focizni, a papa pedig kártyázni tanít. - vigyorgott 1000 w-os mosollyal.
 -  Ajjaj, anya le lesz alázva pókerben. - bökött oldalba Louis.
 - Ajjaj, apa le lesz alázva fociban. - vágtam vissza, ami a kislányunknak felettébb tetszett.
 - Sziasztok gyerekek! - hajolt be a képbe anya és Jay lelkesen integetve.
 - Hali! - köszöntünk egyszerre.
 - Anya, apa én most megyek az ikrekhez! - ugrott le Lina a székről. - Sziasztok!
 - Szia, szeretünk! - vágtuk rá egyszerre, ami az anyukáinkat nevetésre késztette. - Le lettünk rázva! - pillantottam csalódottan Lou-ra, aki belepuszilt a hajamba, majd az állát megtámasztotta a fejemen.
 - Mi újság gyerekek? - kérdezte Jay mosolyogva. - Tudtok pihenni a nagy koncertezés közben?
 - Anya, nem vagyunk gyerekek! - kezdett el vitatkozni Lou, mire megráztam a fejem.
 - Látom, megragadt a lényeg! - szólaltam meg. - Amúgy kérdéseidre válaszolva, nincsen semmi és valahogy megoldjuk. Veletek minden rendben van?
  - Persze, Linával olyan, mintha a második gyerekkorotokat élnénk újra. Hihetetlen, hogy mennyire benne vannak a tulajdonságaitok. - mosolygott meghatottan anya. - Annyira szépek vagytok együtt!
  - Köszönjük! - motyogta Louis, miközben összekulcsolta az ujjainkat.
  - Viszont mi megyünk, érezzétek jól magatokat és vigyázzatok egymásra! - köszöntek el.
 - Oké, sziasztok! - mosolyogtunk bele a kamerába, majd megszakadt a kép.
Sóhajtva tettem arrébb a fekete, virágokkal díszített laptopot, majd belekucorodtam Louis ölébe, aki mindkét karjával átölelt.
Már lassan egy hete alkotunk egypárt, de szerencsére csak a családunk és a barátaink tudják. Természetesen nem a titkolózás a fő életcélunk, de egyenlőre jobbnak látjuk, hogy csak mi tudjuk. Louis nagyon félt ebben a helyzetben, hisz tudja, hogy mikre képes a média, ha valakit kipécéz magának. Ezt tapasztalta magán is illetve még Eleanor-on is a kapcsolatuk elején.
Louis szerint így is elég sok gyűlölködő levelet kapok, nem akar kitenni még több ócsárolásnak. Ebben teljesen igaza van, de én azon a véleményen vagyok, hogy ha valaki szidja a kedvence választottját, akkor ő nem is igazi rajongó. Illetve van egy bizonyos szint, ami alatt az ember nem veszi figyelembe vagy komolyan az ilyen megnyilvánulásokat. Nos, nálam ez a szint baromi magasan van.
Míg a világmegváltó dolgokról gondolkoztam, addig Louis az egyik szőke hajtincsemmel játszott. Kicsit sikkantva ugrottam fel, amikor hozzáért a nyakam egy bizonyos pontjához. Az az egyik legcsikisebb része a nyakamnak, amiről természetesen Tommo is tud. Gonoszul vigyorogva kezdett el csikizni, amit természetesen végig sikítottam és  kiabáltam, valamint rugdalóztam.
 - Hát itt meg mi folyik? - nyitott be Liam érdeklődve, akit követett a másik három fiú is.
 - Éppen kinyír! - lihegtem, miután abbahagyta a szekálásomat.
 - Ha befejeztétek nincs kedvetek kimozdulni valahova? - kérdezte vigyorogva Zayn.
 - Végül is... - válaszolta Lou. - Hova?
 - Van itt a közelben egy egész jó klub, elég nagy és jók a biztonsági őrök is. - magyarázta Niall.
 - És van sok pia! - ugrott hozzánk Harry, mire összekócoltam a haját.
 - Kicsi vagy még hozzá. - nevettem fel és a többiek is díjazták a hozzászólásomat. - Téged inkább érdekeljen az üdítő, főleg amit szilveszterkor is leműveltél! - húztam el a számat az emlékek miatt.
Borzalmas volt látni a legjobb barátaimat ennyire kikészülve. Zayn-t Perrie támogatta haza fél egykor. Harry kettő lépést nem tudott egyenesen menni már éjfél előtt. Niall pedig a pult tetején énekelt ír népdalokat, amihez hozzátenném, hogy szép-szép, de csuklással egybekötve nem volt élvezhető. Liam, Danielle és Perrie józan volt rajtam kívül, bár szilveszter éjjel a részeg barátaink támogatásánál jobb programot is eltudtam volna képzelni.
 - Jó na, az régen volt! - védekezett Hazz. - Meg különben is én helyetted is ittam!
 - Senki sem kérte! - ráztam meg a fejem, majd a fiúkra néztem. - Mennyi időm van? - kérdeztem.
 - Miért? - kérdezett vissza Leeyum.
 - Kell neki egy időlimit, különben ma nem megyünk sehova! - magyarázta Louis.
 - Ja, legyen mondjuk 1 óra! - válaszolta a wolverhapton-i srác.
Gyorsan kipattantam Louis ölelő karjai közül, majd a pipere táskámat kikapva a bőröndből elindultam a fürdő felé. Gyorsan ledobáltam magamról a ruháimat, majd beálltam a zuhanykabinba. A víz kezdetben hideg volt, úgyhogy próbáltam a sarokba húzódni, hogy minél kevesebb hideg érjen.

Húsz perc áztatás után teljesen ellazultan szálltam ki magam köré tekert törölközővel a gőzkabinná vált zuhanyzóból. Majd a szállodai hajszárítót a kezembe vettem és megszárítottam a hajamat, amit végül kontyba kötöttem egy nagyobb méretű hajfánk segítségével. Mivel bulizásról volt szó egy kicsit erősebb sminket használtam. A szememet kihúztam, a szemhéjamra feketés-szürkés árnyalatú festéket vittem fel, a szempilláimat hagytam, ahogy vannak, ugyanis a sors kegyes volt hozzám szempilla téren, a számra pedig halvány rózsaszín rúzst kentem. Miután ezekkel készen lettem a szobába mentem felöltözni. A választásom egy combközépig érő csipkés egybe ruhára esett, hozzáillő ékszerekkel és magassarkúval.  
Miután felöltöztem még egy utolsó pillantást vetettem magamra a szobában levő egész alakos tükörben, majd kinyitottam a szoba ajtót és kiléptem a nappaliba. A fiúk a nappaliban ácsorogtak, már majdnem teljesen felöltözve és az órát nézegetve. Az ajtónyitódásra felkapták a fejüket, majd kissé ledöbbenve néztek rám. Mosolyogva néztem végig az öt srácon, majd a tekintetem a legidősebb bandatagon állapodott meg. Lassan odaléptem hozzá és elvettem tőle a kabátomat.
 - De pici vagy! - szólalt meg pár perc után Zayn, mire szúrós szemekkel néztem rá.
Való igaz, tényleg alacsony vagyok, az 5-8 centis magassarkúmban is fél fejjel magasabb nálam Louis.
 - Hééé...- pillantottam a röhögő srácokra. - Nem vagyok pici, normális magasságom van! - védtem meg magam egyből.
 - Igen, a 164 centiddel óriásnak számítasz! - puszilta meg az arcomat Louis, majd az ujjainkat összekulcsolva elindultunk - nyomunkban a többiekkel - a szórakozóhelyre.
A szórakozóhely - ami ötletesen a Club Dance nevet viselte - meglehetősen tágas és szép volt. A hatalmas fémajtón belépve rögtön magával ragadott a  dübörgő zene és a szórakozó fiatalok hangulata. Egy-egy részeg társaság eldülöngélt mellettünk, miközben a VIP szekció felé igyekeztünk. Louis védelmezően húzott magához, mire a többi srác is körbe állt. Úgy éreztem magam, mintha valami nagy énekes lennék, akit a testőrei védelmeznek.
A VIP részleg sokkal, de sokkal jobb volt, mint amit lent tapasztaltunk. Az egész terem különféle színekben pompázott, a kis boxokba helyezett asztalokon pedig italok sorakoztak. A bárpultnál nem kígyózott óriási sor, hanem egyenruhát viselő pincérek lesték a vendégek minden kívánságát. A kényelmes kanapékról pedig rálehetett látni a táncparkettre és a DJ pultra. A korunkbeli fiatalok önfeledten táncoltak valamint beszélgettek és látszott rajtuk, hogy nem az előbb látott részeg bagázsból valók.
 - Kellemes estét! - libbent oda mellénk egy húszas éveiben járó pincérlány. - Mivel szolgálhatok? - kérdezte kedvesen, miközben körbepillantott a társaságunkon.
Kedves arcához sötétbarna haj társult, amit szoros lófarokba kötött. Egyenruhája pedig kiemelte szép, nőies alakját, ami a szingli barátaim fantáziáját rögtön be is indította. Leginkább Harry-ét.
 - Téged kérlek citrommal, megoldható? - kérdezte halál komolyan, mire a lány zavartan krákogott egyet és lassan megrázta a fejét.
 - Bocsánat, de ha efféle szolgáltatásokra vágyik, akkor a szomszédban lévő Night Club-ba kellene mennie! - mondta a lány, majd rám pillantott. - Sikerült választani?
 - Persze, egy Betini Marango-t kérnék! - válaszoltam, majd a többiek is leadták a rendelésüket és a lány távozott.
 - Uhhh... - szólalt meg Harry, mire odakaptam a fejem és láttam, ahogy a lány csípőjét és fenekét tanulmányozza. - Te kellesz nekem...
 - Hazz, ő nem a prédád! - löktem meg a cipőmmel a lábát, mire megrázta a fejét. - Legyél vele normális, és lehet nála esélyed! - mosolyogtam rá biztatóan, miközben Lou-hoz bújtam. - Te meg ne féltékenykedj! - simogattam meg a kezét, mire rám kapta a tekintetét.
 - Nem tudom, hogy miről beszélsz! - rázta a fejét, de nagyon jól tudta, hogy miről is beszélek.
 - Persze. - bólintottam. - Én is szeretlek!
A srácok nem igazán zavartatták magukat, kettő percenként ugráltatták April-t, de legfőképpen Harry, aki megfogadta a tanácsomat és kedvesen beszélt a lánnyal.
Egész éjjel beszélgettünk, hülyéskedtünk, táncoltunk és természetesen pár pohár alkoholt is elfogyasztottunk. Körülbelül fél kettő környékén elindultam a mosdóba, ahol nem várt dolog fogadott.
April a földön ücsörgött, könnyes arcát a kezeibe temette, háta pedig ütemesen mozgott a sírás miatt. Az ajtó halk csapódására valamint a cipőm kopogására felkapta a fejét. Tekintetéből sütött a szomorúság és a fájdalom. Lassan odalépkedtem és leguggoltam vele szembe. Kezeimet a térdeire helyeztem és megsimogattam azokat.
 - Minden rendben van? - kérdeztem kedvesen.
 - Nem...semmi sincs! - rázta meg a fejét, majd letörölte a könnyeit. - Utálom ezt a helyet!
 - Mi történt?
 - A földszinten az összes részeg állat elkezdett fogdosni meg beszólogattak, az egyik meg is akart erőszakolni. - suttogta, mintha a falnak is füle lenne. - A főnökömnek se szólhatok, mert őt csak a pénz érdekli! - panaszkodott.
 - Miért nem mondasz fel? - ültem le mellé.
 - Mert szükségem van a pénzre, így is iskola mellett járok ide. Az apám rég elhagyott minket, anya pedig nem győzi egyedül. - mesélte zokogva, nekem pedig majd meghasadt a szívem.
 - Minek tanulsz? - kérdeztem, remélve, hogy egy kicsit elterelhetem a gondolatait.
 - Divattervező, stylist. - mosolygott rám halványan, amit viszonoztam.
 - Figyelj, a tanuló stylist-om beteg lett, így nem tud velünk jönni a turnéra. Mit szólnál hozzá, ha te vennéd át a helyét? - kérdeztem hirtelen, mire felkapta a fejét és érdeklődve nézett rám. - Természetesen nem kötelezlek rá, hogy gyere, de szerintem jobb lenne neked is és a fizetésed is kedvezőbb lenne.
 - Ezt...ezt nem fogadhatom el. - kezdett el ellenkezni.
 - April, nézd! Csak segíteni szeretnék! És ez a tanulmányaid szempontjából is kedvezőbb lenne! -simogattam meg a hátát. - Még pár napig biztosan itt leszünk, ha meggondoltad akkor gyere a Priston szállodába. Itt a mobilszámom, ezen mindig elérsz! - nyújtottam át neki a névjegykártyám.
 - Köszönöm! - suttogta hálásan.
 - Ez a legkevesebb! - kacsintottam rá, majd elhagytam a kis helyiséget.
Mikor kiléptem az ajtón halkan felsikkantottam, mert beleütköztem Louis-ba. Az ajtó előtti falnak támaszkodott neki, karjait a mellkasa előtt összefonva tartotta.
 - Hallottad? - kérdeztem vigyorogva, mire bólintott és egyik karjával magához rántott.
 - Egy angyal vagy! - suttogta a fülembe, majd ajkait lágyan az enyémekre tapasztotta. - Az én angyalom!