Chapter 16

Sziasztok Drágák!

Hogy telt a hetetek? Uhh az enyém nem volt az igazi, ami a részen szerintem meg is látszik, de remélem elnyeri majd a tetszéseteket! Ehhez a részhez nem teszek ki külön dalt, de az összes One Direction zenét ajánlom hozzá :) Remélem láttátok már a srácok új klippjét. A Night Changes az egyik személyes kedvencem és a videóklippek is nagyon tetszetősek! 

Mára ígértem a Secret In The Spotlight blog bemutatóját, amit este nyolc óra környékén láthattok is! Az első rész január 4-én fog majd debütálni :) Addig is iratkozzatok fel majd nyugodtan, hogy értesüljetek a friss részről, fejleményekről. A blogot hirdetni NEM fogom!

Köszönöm az eddigi kommenteket, pipákat! 

Jó olvasást! xoxo Lora D.  

2013. augusztus 20.

Az elmúlt néhány hónap volt életem legizgalmasabb és egyben a legkimerítőbb időszaka. Egy perc nyugalmunk sem volt, egyik városból a másikba, egyik országból a másikba, mindeközben lemezkészítés, filmforgatás és természetesen interjúk, koncertek. A fiúk igyekeztek mindenhol képben lenni és maximálisan teljesíteni, ami lelkiekben eléggé megterhelő volt számukra. Próbáltunk nekik segíteni, ott ahol csak tudtunk, ezzel is megkönnyítve számukra a hosszú hónapokat. De szerencsére akadtak boldog pillanatok is...
Reggel kipihenten ébredtem fel, nyújtózkodtam egy hatalmasat, majd felültem és kissé kábán néztem körbe a világos szobában. A napsugarak erőszakosan törtek át a sötétítő függönyön keresztül, kintről pedig vidám madarak éneke szűrődött be.
Miután kimásztam az ágyból magamra kaptam Louis pulcsiját, ami leért a térdemig, majd lementem a nappaliba. Lent Liam, Sophia, Perrie valamint Louis tartózkodott. Lassan mögéjük sétáltam, majd hátulról átöleltem Tommo-t és egy puszit nyomtam az arcára.
 - Jó reggelt! - köszöntem a mosolygó társaságnak.
 - Neked is! - válaszolták. - Jó sokat aludtál. - vigyorgott Perrie, mire rosszallóan megráztam a fejem.
 - Van kávé? - tereltem gyorsan a témát.
 - Aha, bent van a mikróban. - motyogta Lou, majd felpattant és a kezemet megfogva húzott maga után a konyhába.
Gyorsan odaléptem a mikróhoz, majd bepötyögtem a kis gombokon az időt és felültem a pultra. Boo Bear is követte a példámat, majd miután felült mellém a vállára hajtottam a fejemet.
 - Keresett April! - mondta halkan. - Kettőre itt lesz.
 - Oké, a többi lány is akkor jön. - mondtam a Little Mix többi tagjára utalva. - Kemény menet lesz. - sóhajtottam.
 - Mert? - kérdezett vissza kíváncsian.
 - Mire készen leszünk veletek meg a lányokkal, addigra lemegy a nap... - mosolyogtam Louis-ra, aki egy puszit nyomott a a fejemre. - Anya nem hívott? - pillantottam rá.
 - De, minden oké Linával, ne aggódj! - simította meg a hátamat.
 - Nem aggódom, csak hiányzik.
 - Tudom, nekem is, de te mondtad, hogy jobb ha ma nem lesz itt. - mondta, mire sóhajtottam egy nagyot.
 - Emlékszem rá. - fordultam hátra, majd kivettem a macis bögrémet a mikróból és a nappali felé indultam.
Egész délelőtt beszélgettünk és hülyéskedtünk, majd fél háromkor nekiláttunk a készülődéshez. Niall és Liam haja volt a legkönnyebb feladat. Zayn-nel veszekedtünk egy sort, Harry a hisztizés mellett döntött, Louis pedig nem maradt nyugton.
 - Kérlek! - néztem rá könyörögve. - Már csak meg kell szárítani! - motyogtam.
 - Nem, már így is kitépted a hajhagymáim felét. - duzzogott be.
 - Oké, -  rántottam meg a vállam -de akkor az elkövetkezendő hetekben magányosan töltöd az éjszakáidat! - suttogtam a fülébe, mire elkapta a kezem és kiskutya szemekkel nézett rám. - Ne is álmodj róla!
 - Miért szeretlek ennyire? - tette fel a költői kérdést, mire szélesen elvigyorodtam és a hajszárítóért nyúltam.
Míg Louis-val szenvedtem, addig April összeállította a fiúk ruháit, majd segédkezett  a lányoknak is.
 - Kész is vagy! - kapcsoltam ki a szárítót, mire Louis megkönnyebbülten felsóhajtott. - De ne tedd tönkre! - szóltam utána, mire kacsintott egyet és elhagyta a fürdőt.
A lányokkal hamar készen lettünk, ugyanis őket nem kellett semmivel sem győzködni, sőt még segítettek is egymásnak.
Miután felöltöztek Perrie és Sophia maradtak nekem segíteni öltözni. A hajamhoz nem igazán nyúltam, csak egy kicsit begöndörítettem, majd hagytam, hogy had terüljön szét a hátamon és a vállaimon. Sminkként alapozót, szemceruzát, szempillaspirált és szájfényt használtam. A ruhám pedig egy combközépig érő, halványzöld darab volt, aminek az alja fodrokban végződött, a derekát pedig egy virággal díszített öv tette vékonyabbá. Ékszerként egy fekete nyakláncot viseltem valamint egy apró köves gyémánt fülbevalót, amit még a nagymamámtól örököltem.
Körülbelül este hat óra környékén végeztünk, fél órával az indulás előtt. Egy alkalmi táskába eltettem a telefonomat, valamint a fontosabb irataimat és utolsóként lesétáltam a nappaliba.
 - Mehetünk! - álltam meg Louis mellett, aki rám pillantott és büszkén elmosolyodott. - Mi van? - kérdeztem, miután a többiek már elhagyták a házat.
 - Gyönyörű vagy! - suttogta, majd egy lágy puszit lehelt az ajkaimra. - Jó a nyakláncod!
 - Köszi, tudod ezt életem egyik legfontosabb személyétől kaptam. - érintettem meg az említett darabot, amit Tommo-tól kaptam az utolsó LA-i koncert napján.
Limuzinnal mentünk London legnagyobb mozijához, ami előtt vörös szőnyeg volt leterítve és a kordon mögött több száz rajongó és újságíró tolongott. A testőrök árgus szemekkel figyeltek mindenkit és ugrásra készen állva lépkedtek mögöttünk.
Louis a kezemet fogva lépkedett mellettem, néha-néha pedig bátorító valamint aggódó szemekkel nézett rám. A rajongók őrült sikítozása és a fényképezőgépek őrült kattogása hirtelen megtántorított, de pár mélyebb levegővétel után sikerült megnyugodnom és mosolyogva váltottam pár szót a rajongókkal.
 - Linát hol hagytátok? - kérdezte egy barátságos arcú újságíró.
 - A szüleink vigyáznak rá ma este, túl kicsi még az efféle felhajtáshoz. - válaszolta mosolyogva Louis.
 - Carly, igaz, hogy ti is szerepeltek a filmben? - tette fel az újabb kérdését.
Először tanácstalanul a mellettem álló Lou-ra pillantottam, aki bátorítóan bólintott, majd kiböktem a válaszom.
 - Igen, néhány jelenetben mi is feltűnünk, de szerencsére csak a bővített verzióban. - mondtam, mire a körülöttünk állók halkan felnevettek.
Még pár kérdésre válaszoltunk, aztán Perrie mellé léptem.
 - Majd bent találkozunk! - mosolyogtam a fiúkra, majd a lányokkal bementünk a hatalmas terembe és elfoglaltuk a helyeinket az első sorban.
Fél óra múlva a többiek is csatlakoztak hozzánk, majd a rendező mondott néhány bevezető szót, és a terem elsötétült. Az ujjainkat összekulcsolva néztük végig a bővített kiadást. Néhány pillanaton elmosolyodtam, néhányon pedig bekönnyezett a szemem. Fura és egyben kellemes érzés is volt kívülről látni magunkat.
A This is Us végén az egész terem hangos taps és üdvrivalgásban tört ki, a srácok felálltak, majd meghajoltak és néhány szóban megköszönték a munkát valamint az első vetítésen való részvételt.
 - Jöttök az after party-ra? - kérdezte Leigh-Anne.
 - Igen, ti? - kérdeztem vissza mosolyogva.
 - Mi nem, csak Perrie. - motyogta a lány, majd megöleltük egymást. - Hamarosan találkozunk!
 - Remélem is! Sziasztok!
Az after party-nak egy elegáns klub adott otthont, ahol a sztárvilág nagy része megjelent. De ami ott történt az  már szigorú történelem! :)